szabadonbalaton

A HELYZET

A Balaton évszázadok óta egy ember által használt és átalakított élő rendszer. A vízgyűjtőn található mocsarak lecsapolása, a vízszint szabályozása, a mező- és erdőgazdaság átalakulása után a turizmus elterjedése még gyorsabb, még kiterjedtebb változásokat eredményezett. A vízpart fokozatosan beépült, a tömeges emberi jelenlét a víz szennyezésével járt. Az 1980-as évektől kezdve a szennyezést sikerült nagymértékben csökkenteni, és 10-20 év késéssel a vízminőség helyreállt. A mesterségesen megemelt és stabilizált vízszint, valamint a kotrásból származó iszap elhelyezése miatt jelentősen csökkent a vízparti természetes élőhelyek területe. Az utóbbi években fokozódott a területhasználati nyomás a tó élővilágára: az utak és épületek terjeszkedése gyakran nádasok, gyepek, erdők, szőlők, gyümölcsösök rovására történik. A beépítés miatt megváltozó mikroklíma fokozza a globális klímaváltozás hatását, a vízparti épületek és a tájat behálózó vonalas létesítmények megszüntetik vizes élőhelyek foltjai közötti összefüggést. A hal utánpótlás hiánya, a nádasok területcsökkenése, az újra megjelenő alga-tömegprodukciók jelzik, hogy a Balaton élő rendszerének számos korábban stabil funkciója bizonytalanná vált. Célzott, szektorközi változásokra van szükség ahhoz, hogy a tónak a turizmusra alkalmas ökológiai állapotát helyreállítsuk és hosszú távon megőrizzük.