Hétköznapi Hiánycikkek

Ha hazaérünk, felkapcsoljuk a villanyt, melegebbre állítjuk a fűtést. Melegvízzel zuhanyzunk a fürdőszobában, melegvízzel mosogatunk a konyhában. Megszoktuk, természetesnek vesszük. De mi van azokkal, akiknek mindez nem adatott meg Magyarországon? Mennyire rajzolja át ez a hiány az ő életüket és világképüket? A Hétköznapi Hiánycikkek projekt egy konkrét szegregátumra koncentrálva, az ott élők aktív bevonásával vizsgálja a közművesítés hiányából és a káros környezeti tényezőkből adódó életkörülményeket, és az azokra adott válaszokat.

A Magyarországon élő szegényeket a mainstream média legtöbbször inaktív, beletörődő, apatikus emberekként ábrázolja. A szükség azonban tevékennyé és kreatívvá teszi az embert. Ebben a helyzetben számos egyéni és közösségi, az adott körülményekhez leleményesen alkalmazkodó megoldás születik mindennap.

Ezeken a helyeken a tér és az idő is más dimenzióba kerül. A szegregátumokban átalakul a magán- és közterek fogalma. A belső privát tér szűk, a konyha sokszor egyben fürdőszoba is, az udvar már közösségi tér. Közművek hiányában a tüzelő beszerzése vagy a víz hordásával és felhasználásával kapcsolatos tevékenységek naponta több órát is elvehetnek az ember életéből. A rossz minőségű lakóterek folyamatos karbantartása ráadásul rendkívül idő- és pénzigényes: a fal vizesedik, állandó újrafestésre van szükség, a bútorok hamar tönkremennek.

A kiállítás része az évek óta tartó, a helyi közösséget aktívan bevonó kutatási- és érdekérvényesítési munkának. Az itt látható tér a hétköznapi hiányok kompenzálására kifejlesztett gyakorlatokkal, az eltérő tér- és időtapasztalatok megjelenítésével szeretné felhívni a figyelmet a közszolgáltatási hiányosságokon keresztül megragadható rendszerszintű, és a lakosságot egyenlőtlenül érintő lakhatási- és lakókörnyezeti problémákra.

Az OFF-Biennále látogatói egy interaktív kiállítás és kapcsolódó workshopok, szakmai beszélgetések és egy katalógus formájában találkozhatnak a helyzet kihívásaival, és megismerhetik, hogy ebben a helyzetben milyen egyéni és közösségi, a körülményekhez alkalmazkodó mindennapi gyakorlatok születnek.